Mióta megbeszéltük mi lesz, hogy lesz, vagy lesz e valahogy, azóta máson sem kattog az agyam. Eszembe jutott mikor, hol, merre jártam utoljára gyalogszerrel. Azt hiszem nem is kell említeni mikor is volt utoljára. Harminc év nagyon eltudja lustítani (van ilyen szó?) az embert. Egyre több a félelem bennem, de azt hiszem jó ez a fajta félelem, ösztönöz. Egyre nagyobb kezd lenni a bizonyítási vágy bennem. Kezdek turista fejjel gondolkodni és kezdek rájönni, hogy hiába van ilyen, olyan ruházatom, pont erre a túrára alkalmatlanok. Úgy néz ki kell egy kis spórolás, beruházás a nagy utazásra. 
Tegnapi napon pont olvastam egy közel hetven éves (68) ember idei túrájáról, akinek mint kiderült legnagyobb baja az volt, hogy miért adtak két darab felvarrót és az egyik miért pont zöld? Komoly bajok ezek... :) remélem majd nekünk is ez lesz a legnagyobb bajunk :)
Azért jó, hogy van még hátra néhány hónap, mert olyan apróságoktól kezdve, mint a túrabot használata, a nehezített zsákos gyakorló túrákon át legalább lesz felkészülési idő.
Hétvégén kirándultunk egyet a Rám szakadékhoz, nem hittem volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni.
Alig van már idő a jelentkezésig. Tizedikén írják ki és a legnagyobb baj, hogy röpke negyed óra alatt elfogy a 2500 hely. Nem is tudom melyik koncertnek van ekkora sikere, ki tudja felvenni a versenyt azokkal az emberekkel, akik egy héten keresztül önként akarnak lemondani a mindennapi kényelemről.
Hétvégén kirándultunk egyet a Rám szakadékhoz, nem hittem volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni.
Alig van már idő a jelentkezésig. Tizedikén írják ki és a legnagyobb baj, hogy röpke negyed óra alatt elfogy a 2500 hely. Nem is tudom melyik koncertnek van ekkora sikere, ki tudja felvenni a versenyt azokkal az emberekkel, akik egy héten keresztül önként akarnak lemondani a mindennapi kényelemről.
