Régi álmok válhatnak valóra, amihez csak beszélgetni kell egymással. Csótai Lacival kipróbáltuk és működik, ebből született a "Fjällräven Classic 2018" túra megvalósításának ötlete. Az ide vezető útról és az itt szerzett tapasztalatainkról szeretnénk megosztani gondolatokat minél több olvasóval.

2018. január 16., kedd

Kungsleden, azaz a Királyok Útja


Próbáljuk a sok információ mellett elképzelni, mi is várhat majd ránk. De tényleg kezdjük az elején. Mi is a Kungsleden?
Kungsleden, azaz a Királyok Útja, “Svédország kéktúrája”, a sarkkörtől északra 150 kilométerre. Nem hiába sorolják a világ legszebb túraútvonalai közé ezt a mesés vidéket. Öt nap alatt kell végig járjuk - a civilizációtól csaknem teljesen elzárva - a 110 kilométeres útvonalat. A táj napról napra változik majd, a nyírfaligettől vezet utunk, hol patakokkal szabdalt, tőzeglápos területen, hol pedig köves-sziklás völgyön. Ami állandó az öt nap alatt: az érintetlen természet, az éjféli nap, a kristálytiszta levegő és víz. És természetesen majd a rengeteg szúnyog, valamint az a paradoxon, hogy a túra végére egyre nehezebb a zsákunk.


Egy reggeli busszal majd Nikkaluoktába utazunk, ami a túránk kiindulópontja lesz. A buszon találkozhatunk már "ismerős" arcokkal, akik végig mellettünk lesznek a pályán. A turista központba érve bejelentkezünk, elvégezzük az adminisztrációs feladatokat, kitűzzük a narancssárga jelzőnket és neki is vágunk a vadonnak. Az első néhány kilométert erdős nyírfaligetes területen tesszük meg, egészen a Lap Dänalds pihenő helyig, ami egy gyönyörű tó partján (Lapjaure) foglal helyet. Itt megebédelünk. Kötelező megkóstolni a rénszarvas burgert. Ez a hely specialitása és egy autentikus sami kunyhóból szolgálják fel. Ebéd közben már megcsodálhatjuk a Kebnekaise 2113 méter magas csúcsát, ami visszatükröződve a tóból igazán impozáns látványt nyújt. Ebéd után folytatjuk az utunkat az eddig megszokott erdős területen, bár innentől fapallókkal biztosított lápokat is keresztezünk kell. A Kebnekaise Fjäll Station mellett elhaladva keresünk egy sátrazásra alkalmas helyet (ami megtetszik), és kialakítjuk első táborunkat a vadonban. Ezzel sikeresen letudtunk kb. 18-20 km-t.

Reggel: készülődés, majd a még könnyűnek gondolt hátizsákunkat a hátunkra vesszük és nekiindulunk utunknak. Ezen a részen fát már nem nagyon fogunk látni, elérkezünk a következő fauna kultúráig a cserjés-bokros a vidékig. Ezt hívják már lapp-földnek, ez a svéd Fjäll. Kezdetben enyhén felfelé haladunk majd a Kebnekaise melletti völgyben. Azt mondják ez a legszebb része a túránknak, de mégsem. Minden nap más és más csodát fogunk kapni, ezt már az útikönyvek is megjósolták. Az ebédidő talán már a Singi völgyében ér bennünket, ahova le kell ereszkednünk. Itt láthatjuk először az autentikus svéd stugákat, ezeket a színes kunyhókat. A nézelődés és az ebéd után folytathatjuk utunkat Sälka irányába, ahol a következő táborhelyünk lesz. E napi penzum kb. 23-25 km.

Újabb reggel, újabb nap. Ezt a napot is a Fjäll látványa uralja majd és végig gyönyörködhetünk benne. A túránk csúcspontja lesz ez a nap, mert a két legszebb völgyön keresztül halad az út. A nap első felében a távolban láthatjuk a túránk legmagasabb pontját, a Tjäkjapasset hágót (1130 m). Lefelé haladva egy kopár, sziklás völgybe jutunk, ha a beszámolók és a térképek nem csalnak. Ha minden igaz itt lesz egy orvosi állomás is a hágó barátságtalanabb oldalán. Az előrehaladás közben erősen a lábunk elé kell néznünk, hol a sziklás, hol a lápos terület miatt, amit nehezít a vad hegyi patakok, vízfolyások rohanása a hegyoldalakon, melyeket a számtalan gleccser táplál. Pihenésre a legideálisabb hely talán majd mikor mindezen túl vagyunk. Alesjaure közelében keresünk majd egy alkalmas táborhelyet és felverjük sátrainkat. Ezzel letudtuk talán a legnehezebb napunkat. Kilométerben nem lesz hosszabb az előzőeknél kb. 23-25 km.


Reggel ismét összepakoljuk a felszerelésünket, majd hátunkra vesszük az egyre nehezebbnek tűnő hátizsákot. Érthetetlen ez a helyzet, hiszen minden nap egyre kevesebb benne az élelmiszer. Szerencsére vizet nem kell magunkkal cipelnünk, hiszen minden 500-800 méterre jut egy vízvételi lehetőség. Nem hiába felesleges a kulacs, egyszerűen egy hátizsákra kötött pohárral lehet meríteni bármilyen vízből, ami folyik. A nap nagy részét egy nagy, összefüggő tóegyüttes partján tesszük meg. Valószínű nem olyan lesz az élmény mintha a Hortobágyi -halastavak mellett flangálnánk. A távolban hangulatos stugák színesítik a tájat. A tó partján egy alkalmasnak, vagy éppen romantikusnak ítélt helyen megfőzhetjük ebédünket, majd irány Kieron, az Abisko Nemzeti Park határa. Az utolsó éjszakát még a vadonban töltjük, a következő már várhatóan civilizáltabb hely lesz. Itt a legvalószínűbb hogy rénszarvasokkal találkozhatunk, mert rideg tartással tenyésztik őket. Ezen a napon kb. 23-25 km-t teljesítünk.

Elérkezett várhatóan az utolsó nap. Itt már erőteljesen érződik az a milliónyi kis apró törődés amit kapunk a fedetlen testrészeinkre. Rövid ereszkedés után újra nyírfaerdős és pozsgás területre érkezünk. Hamar elérjük a nemzeti park határát, ahol több sebes hegyi patak felett fogunk átkelni. A 110 km-es túránk utolsó szakasza is biztosan bőven tartogat majd számunkra szépségeket. Először az Abiskojaure tavat kell megkerülnünk, majd a tó lefolyását szolgáló kristálytiszta Abiskojäkka folyót követjük. Ennek partján rendezzük meg várhatóan a Gordon Ramsay féle nomád főzőtanfolyam utolsó kurzusát. A fantasztikus zabkását -ami már a könyökömön fog kijönni addigra- úgy fogom enni, mint Vica konfitált kacsáját. Ja... még azt sem ettem.  Elárulom sem kiszavazó show sem egyéb nem lesz a végén. Nem az a vérre-menő pokol konyhája lesz.  A túra utolsó szakaszában nem csak a fáradtság a visszatartó erő, hanem maga a tudat, hogy még pár kilométer és vége. Abiskoba érve áthaladunk a Kungsleden túraút kezdetét/végét jelző fakapun és hamar a kempingünkbe érünk. A kempingben vehetünk egy forró zuhanyt, vásárolhatunk élelmiszert a kisboltban és felkereshetünk egy igazi autentikus szaunát is (Bastu). A befejezéshez kb. 18-20 km kellett. Ha ide elértünk, nem csak a túrát teljesítettük, de a barátságunkat is megalapoztuk. Előkerül a féltve őrzött szivarunk, melyet óvtunk-védtünk a nedvességtől és tán Vicának is adunk belőle egy slukkot, hisz nélküle nem lennénk itt.

Valahogy így látjuk mi hárman ezt a szűk hetet, ami alatt megteszünk 110 km-t, átélünk több csodát és biztosra veszem hogy mindannyian nyerünk egy barátot, egy családot.

A hab a tortán a "nagypofájú" ígérgetés(em), egy emlék tetoválás lesz. Majd megrajzoljuk...

kép forrás:internet

2018. január 10., szerda

Megvan!

A mai napi nagy hír: 2018.08.19. -én 13:00 -kor START




Azért nehogy simán menjen... Laciék intézték a nevezést. Első gond, hogy a túra első napja 8 perc alatt betelt. Majd, nem fogadta el a kártyát, amit használtak, ezzel csak a napi limit volt a gond. Na akkor telefon a banknak limit emelés miatt. Persze nem veszik fel. Újra próbálkozás és már egyesével fizetés. Így jó lett, közben folyamatos aggódás, hogy legyen mindenkinek hely. Úgyhogy 19-n délután megyünk és lesz 5 és fél napunk abszolválni az utat. Majd megyünk kicsit éjjel is. :)
Egyébként 45 perc alatt betelt a nevezés.

Fjällräven Classic 2018

Átvétel Fjällräven Classic 2018

Vevő

Berényi Csaba

Szervező

Fjällräven International AB
209. rovat
891 25 Örnsköldsvik
556725-7471
-

résztvevők

  • Berényi Csaba
    • Startgroup 8: augusztus 19.. 1PM2300.00 kr

Lacié és Vicáé ugyan ilyen :)





2018. január 4., csütörtök

Érzések

Mióta megbeszéltük mi lesz, hogy lesz, vagy lesz e valahogy, azóta máson sem kattog az agyam. Eszembe jutott mikor, hol, merre jártam utoljára gyalogszerrel. Azt hiszem nem is kell említeni mikor is volt utoljára. Harminc év nagyon eltudja lustítani (van ilyen szó?) az embert. Egyre több a félelem bennem, de azt hiszem jó ez a fajta félelem, ösztönöz. Egyre nagyobb kezd lenni a bizonyítási vágy bennem. Kezdek turista fejjel gondolkodni és kezdek rájönni, hogy hiába van ilyen, olyan ruházatom, pont erre a túrára alkalmatlanok. Úgy néz ki kell egy kis spórolás, beruházás a nagy utazásra. 
Tegnapi napon pont olvastam egy közel hetven éves (68) ember idei túrájáról, akinek mint kiderült legnagyobb baja az volt, hogy miért adtak két darab felvarrót és az egyik miért pont zöld? Komoly bajok ezek... :) remélem majd nekünk is ez lesz a legnagyobb bajunk :)
Azért jó, hogy van még hátra néhány hónap, mert olyan apróságoktól kezdve, mint a túrabot használata, a nehezített zsákos gyakorló túrákon át legalább lesz felkészülési idő.
Hétvégén kirándultunk egyet a Rám szakadékhoz, nem hittem volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni.


Alig van már idő a jelentkezésig. Tizedikén írják ki és a legnagyobb baj, hogy röpke negyed óra alatt elfogy a 2500 hely. Nem is tudom melyik koncertnek van ekkora sikere, ki tudja felvenni a versenyt azokkal az emberekkel, akik egy héten keresztül önként akarnak lemondani a mindennapi kényelemről.