Próbáljuk a sok információ mellett elképzelni, mi is várhat majd ránk. De tényleg kezdjük az elején. Mi is a Kungsleden?
Kungsleden, azaz a Királyok Útja, “Svédország kéktúrája”, a sarkkörtől északra 150 kilométerre. Nem hiába sorolják a világ legszebb túraútvonalai közé ezt a mesés vidéket. Öt nap alatt kell végig járjuk - a civilizációtól csaknem teljesen elzárva - a 110 kilométeres útvonalat. A táj napról napra változik majd, a nyírfaligettől vezet utunk, hol patakokkal szabdalt, tőzeglápos területen, hol pedig köves-sziklás völgyön. Ami állandó az öt nap alatt: az érintetlen természet, az éjféli nap, a kristálytiszta levegő és víz. És természetesen majd a rengeteg szúnyog, valamint az a paradoxon, hogy a túra végére egyre nehezebb a zsákunk.
Egy reggeli busszal majd Nikkaluoktába utazunk, ami a túránk kiindulópontja lesz. A buszon találkozhatunk már "ismerős" arcokkal, akik végig mellettünk lesznek a pályán. A turista központba érve bejelentkezünk, elvégezzük az adminisztrációs feladatokat, kitűzzük a narancssárga jelzőnket és neki is vágunk a vadonnak. Az első néhány kilométert erdős nyírfaligetes területen tesszük meg, egészen a Lap Dänalds pihenő helyig, ami egy gyönyörű tó partján (Lapjaure) foglal helyet. Itt megebédelünk. Kötelező megkóstolni a rénszarvas burgert. Ez a hely specialitása és egy autentikus sami kunyhóból szolgálják fel. Ebéd közben már megcsodálhatjuk a Kebnekaise 2113 méter magas csúcsát, ami visszatükröződve a tóból igazán impozáns látványt nyújt. Ebéd után folytatjuk az utunkat az eddig megszokott erdős területen, bár innentől fapallókkal biztosított lápokat is keresztezünk kell. A Kebnekaise Fjäll Station mellett elhaladva keresünk egy sátrazásra alkalmas helyet (ami megtetszik), és kialakítjuk első táborunkat a vadonban. Ezzel sikeresen letudtunk kb. 18-20 km-t.
Reggel: készülődés, majd a még könnyűnek gondolt hátizsákunkat a hátunkra vesszük és nekiindulunk utunknak. Ezen a részen fát már nem nagyon fogunk látni, elérkezünk a következő fauna kultúráig a cserjés-bokros a vidékig. Ezt hívják már lapp-földnek, ez a svéd Fjäll. Kezdetben enyhén felfelé haladunk majd a Kebnekaise melletti völgyben. Azt mondják ez a legszebb része a túránknak, de mégsem. Minden nap más és más csodát fogunk kapni, ezt már az útikönyvek is megjósolták. Az ebédidő talán már a Singi völgyében ér bennünket, ahova le kell ereszkednünk. Itt láthatjuk először az autentikus svéd stugákat, ezeket a színes kunyhókat. A nézelődés és az ebéd után folytathatjuk utunkat Sälka irányába, ahol a következő táborhelyünk lesz. E napi penzum kb. 23-25 km.
Újabb reggel, újabb nap. Ezt a napot is a Fjäll látványa uralja majd és végig gyönyörködhetünk benne. A túránk csúcspontja lesz ez a nap, mert a két legszebb völgyön keresztül halad az út. A nap első felében a távolban láthatjuk a túránk legmagasabb pontját, a Tjäkjapasset hágót (1130 m). Lefelé haladva egy kopár, sziklás völgybe jutunk, ha a beszámolók és a térképek nem csalnak. Ha minden igaz itt lesz egy orvosi állomás is a hágó barátságtalanabb oldalán. Az előrehaladás közben erősen a lábunk elé kell néznünk, hol a sziklás, hol a lápos terület miatt, amit nehezít a vad hegyi patakok, vízfolyások rohanása a hegyoldalakon, melyeket a számtalan gleccser táplál. Pihenésre a legideálisabb hely talán majd mikor mindezen túl vagyunk. Alesjaure közelében keresünk majd egy alkalmas táborhelyet és felverjük sátrainkat. Ezzel letudtuk talán a legnehezebb napunkat. Kilométerben nem lesz hosszabb az előzőeknél kb. 23-25 km.
Reggel ismét összepakoljuk a felszerelésünket, majd hátunkra vesszük az egyre nehezebbnek tűnő hátizsákot. Érthetetlen ez a helyzet, hiszen minden nap egyre kevesebb benne az élelmiszer. Szerencsére vizet nem kell magunkkal cipelnünk, hiszen minden 500-800 méterre jut egy vízvételi lehetőség. Nem hiába felesleges a kulacs, egyszerűen egy hátizsákra kötött pohárral lehet meríteni bármilyen vízből, ami folyik. A nap nagy részét egy nagy, összefüggő tóegyüttes partján tesszük meg. Valószínű nem olyan lesz az élmény mintha a Hortobágyi -halastavak mellett flangálnánk. A távolban hangulatos stugák színesítik a tájat. A tó partján egy alkalmasnak, vagy éppen romantikusnak ítélt helyen megfőzhetjük ebédünket, majd irány Kieron, az Abisko Nemzeti Park határa. Az utolsó éjszakát még a vadonban töltjük, a következő már várhatóan civilizáltabb hely lesz. Itt a legvalószínűbb hogy rénszarvasokkal találkozhatunk, mert rideg tartással tenyésztik őket. Ezen a napon kb. 23-25 km-t teljesítünk.
Elérkezett várhatóan az utolsó nap. Itt már erőteljesen érződik az a milliónyi kis apró törődés amit kapunk a fedetlen testrészeinkre. Rövid ereszkedés után újra nyírfaerdős és pozsgás területre érkezünk. Hamar elérjük a nemzeti park határát, ahol több sebes hegyi patak felett fogunk átkelni. A 110 km-es túránk utolsó szakasza is biztosan bőven tartogat majd számunkra szépségeket. Először az Abiskojaure tavat kell megkerülnünk, majd a tó lefolyását szolgáló kristálytiszta Abiskojäkka folyót követjük. Ennek partján rendezzük meg várhatóan a Gordon Ramsay féle nomád főzőtanfolyam utolsó kurzusát. A fantasztikus zabkását -ami már a könyökömön fog kijönni addigra- úgy fogom enni, mint Vica konfitált kacsáját. Ja... még azt sem ettem. Elárulom sem kiszavazó show sem egyéb nem lesz a végén. Nem az a vérre-menő pokol konyhája lesz. A túra utolsó szakaszában nem csak a fáradtság a visszatartó erő, hanem maga a tudat, hogy még pár kilométer és vége. Abiskoba érve áthaladunk a Kungsleden túraút kezdetét/végét jelző fakapun és hamar a kempingünkbe érünk. A kempingben vehetünk egy forró zuhanyt, vásárolhatunk élelmiszert a kisboltban és felkereshetünk egy igazi autentikus szaunát is (Bastu). A befejezéshez kb. 18-20 km kellett. Ha ide elértünk, nem csak a túrát teljesítettük, de a barátságunkat is megalapoztuk. Előkerül a féltve őrzött szivarunk, melyet óvtunk-védtünk a nedvességtől és tán Vicának is adunk belőle egy slukkot, hisz nélküle nem lennénk itt.
Valahogy így látjuk mi hárman ezt a szűk hetet, ami alatt megteszünk 110 km-t, átélünk több csodát és biztosra veszem hogy mindannyian nyerünk egy barátot, egy családot.
A hab a tortán a "nagypofájú" ígérgetés(em), egy emlék tetoválás lesz. Majd megrajzoljuk...
Valahogy így látjuk mi hárman ezt a szűk hetet, ami alatt megteszünk 110 km-t, átélünk több csodát és biztosra veszem hogy mindannyian nyerünk egy barátot, egy családot.
A hab a tortán a "nagypofájú" ígérgetés(em), egy emlék tetoválás lesz. Majd megrajzoljuk...
kép forrás:internet
